Bár
Formatált valóság
Kriston László

Külvárosi gyár helyett belvárosi bár. Reality show magyar módra a Viasat3 csatornán.

A Big Brother a formatok (azaz a nemzetközileg értékesített licencmûsorok) között új mixmûfajt hozott létre: ez már nemcsak reality show, hanem docu-soap, ami az elektronikus bulvárújságírás, a kandi kamera és a szappanopera botrányszagú keverékének tekinthetõ. Mint minden divatos dolog, ez is trenddé válik, a világ képernyõit elözönlik a hasonmás formatok: a lakatlan szigeten játszódó Survivol után itt a nagyvárosi valóság kellõs közepébe tenyerelõ mûsor, a Bár. Ebben tizenegy versenyzõnek az Andrássy úti Fashion Cafét kell tíz héten át üzemeltetnie a WC takarításától kezdve a szombat esti buli megszervezésén át a vendégek pesti aszfalton történõ becserkészéséig.

Adj király (bár)katonát!
Úgy tûnik, a Bár pontosan azért a legszerencsétlenebb reality show, mert nem különíti el igazán szereplõit megszokott környezetüktõl. A Fashion Café felett ugyan be vannak zárva egy lakásba, amibõl csak ritkán léphetnek ki, a szeparáció azonban nem válik vizuális tényezõvé, következésképp alig tudatosul a nézõben. Az Erõdben (Fort Boyard) a látóhatárig húzódó tenger, a Big Brotherben az égbe nyúló deszkakerítés „sterilizálja” a szereplõket, és látványként támasztja alá a szokatlan élethelyzetet: az összezártságban elõrehaladó kieséses versenyt. Az atmoszféra megteremtéséhez rendkívül kézenfekvõ vizualizált klausztrofóbia helyett a Bárban ennek a pszichológiai feszültségnek egyfajta dumálós verzióját kapjuk (kapnánk), ez viszont olyan illékony, rendkívüli koncentráltságot igénylõ valami, ami csak a legjobb kamaradrámákban vagy minden ezredik dokumentumfilmben jön át. Ennek persze itt nyoma sincs; ami marad, az a verseny ál-dramaturgiájának papírízû dokumentarizmusa. Nincs fizikai tétje a meccsnek: nem vizualizálódik az a nyamvadt ötmillió forint, elvész a szavak között.
A szeparálás hiányának oka elvileg(!) az, hogy ezúttal a reality show interaktív verziójáról volna szó. A mûsorból valahogy ez mégsem derül ki, az alkotók nem aknázzák ki az ebben rejlõ lehetõségeket, hiányzik az egységes arculat: tessék, ez egy interaktív buli, szabad a vásár, kapcsolatba léphetsz a versenyzõkkel, gyere be a bárba vagy írj nekik. Amikor például a közönség kedvenc versenyzõje olyan e-mail-t kap, amelynek tárgya leplezetlen felhívás táncra („ha szexre vágysz, írj, nem bánod meg, méreteim...”), a címzett idétlenkedve mutogatja a levelet versenytársainak, vagy amikor lelép a nõi WC-be egy másik rajongójával, akkor másodpercekig olyasfajta szituáció van jelen, amelyrõl e formatnak – kitalálói szándékai szerint – szólnia kéne: a nézõk arcában mint tükörben való megméretkezés, amikor a személyiséget megérinti a nagy betûs Közönséggel folytatott elsöprõ horderejû interakció, átalakulás megy benne végbe vagy akár változatlan marad. Pedig a docu-soap alapeleme a figurák fejlõdése, ami napról napra a képernyõ elé ülteti a nézõt: hogyan bírják ezek összezárva és azzal a tudattal, hogy minden mozdulatukat a fél ország nézi?
Ehelyett a szeparáció rosszabb útját választották a mûsor készítõi: összezsugorodik a világ – miközben minden apró pitiáner dolog felnagyítódik. A több milliós tét a több hetes látóhatáron túlra kerül, s a bárban kapott fizetés marad a látószögön belül. A mûsorban hosszú perceket szánnak arra, hogy a bár mûködésével foglalkozó versenyzõk gondjait, munkaértekezleteit közvetítsék (elégedetlenség a bérek körül, alternatív megoldások, például jatt-ládák létesítése), ez azonban visszatetszõ analógiát szül. Visszacsöppenünk a Budapesti Iskola dokumentarista filmjeinek világába, pénzükért hajtó, boldogulni akaró fiatalokat látunk, mintha épp Ozsda Erika protestálna a nagyobb órabérért, csak a helyszín nem a külvárosi gyár, hanem a belvárosi bár...

Reality szócséplés
Elõször ott csavarnak egyet a sorozat készítõi a valóságon, amikor szabályokat állítanak fel a versenyzõknek, vagyis azok nem viselkedhetnek természetesen. Benne hagyják viszont a mûsorban, hogy a szerkesztõ miképpen szúrja le az egyik versenyzõt, amiért felkeléskor nem kapcsolt rögtön, és 45 percen át nem vette fel a mikroportot. Vagyis nem esett le neki a tantusz, hogy mûsorban van, és végre magánéletet kezdett élni. Ezt a „kulisszák mögötti” incidenst nyilván azért mutogatják a mûsorban, mert azt hiszik, hogy roppant életszagú…
A második csavar: a hazai Bár 25 perces. Ez nem tesz jót a mûfajnak, nincs idõ az életszerû üresjáratok, keresetlen pillanatokra, vágni kell, klipesíteni, egységessé gyúrni a spontán történést, amely így elveszti még a valósághûség maradék látszatát is. A nyugati Big Brotherek általában túllépik az 50 percet is – a sûrítés így nem annyira tolakodó, kevésbé válik nyilvánvalóvá a valóság megerõszakolása.
A Big Brother azért izgalmas, mert süt a képsorokból a kandi-hangulat, a kamera voyeur-szemszöge gerjeszti a televíziózás adrenalinját – és a nézettséget. Az Erõdben azért van feszültség, mert érdekesek a fizikai erõpróbák, van min izgulni. Ott a tévés mûsorokban egyre inkább teret nyerõ reflexivitásnak (lásd Filmvilág 2000/11. számában Bóna László írását) van funkciója: egyszer az intimitás határainak leomlására, máskor „a kaland”-ra irányul. A Bárban azonban már nincs mire reflektálni, mivel e két elemet csendesen mellõzték a programból. A versenyzõk állandóan arról beszélnek, hogy a héten ebben és ebben az ügyben miféle feszültségek támadtak közöttük, látni azonban már nem látjuk ezeket. Jobb esetben a kandi-perspektívából rögzített felvételek fél perces illusztrációkként jelennek meg a véget nem érõ reflexív szócséplés közben. A végeredmény: csak mesélik a realitást („tegnap feszültség volt köztünk”), és ez nagy baj van.
Ha valaki a reality-t keresi, menjen fel a Viasat3 honlapjára, és nézze meg azt, amit a nonstop mûködõ webkamerák közvetítenek. Ott talán van valami realitás. Meg abban is lehet, amit a vendégek beszélgetnek egymás közt a bárban az asztalaiknál. Csakhogy õk statiszták maradnak. Pedig ez lenne az igazi docu-soap, õk élik az igazi életet – amit meg kéne lesni –, nem a megszoksz-vagy-megszöksz dramaturgiában áldrámázást folytató kísérleti nyulak.
Nehéz pontosan érzékelni, hogy a magyar televíziózásban dolgozók szakmai hozzáértése és érzékenysége egyre romlik vagy stabilan rossz… Amilyen formatra rálépnek, ott fû nem terem – de még magas nézettség sem. Szegény versenyzõk, már a Nagy Testvér sincs velük, legfeljebb néhány szerencsétlen magyar tévénézõ, aki nem tud átkapcsolni a külföldi verziókra.
Bár-etikett

Sárga lapot kap az a versenyzõ,
1. aki munka közben szeszes italt fogyaszt,
2. aki pénzt vesz kölcsön a kasszából,
3. aki nem számol el a rábízott pénzzel,
4. aki bármilyen módon megakadályozza, hogy interjú készüljön vele,
5. aki valamelyik kamerát vagy mikrofont letakarja,
6. aki engedély nélkül telefonál magánügyben,
7. aki a tíz órás értekezletrõl, a munkából vagy a szerda éjjeli
plusz-mínusz szavazásról* elkésik,
8. aki a lakásba fel- vagy a bárba lejutáshoz szükséges idõnél többet tölt a
kamerákon kívül,
9. aki nem szavaz,
10. aki botrányosan viselkedik.

* A szereplõk plusz és mínusz pontot osztanak egymásnak. Aki legtöbb mínusz pontjával kilóg a csapatból, a hétvégi élõ adásban a „kiesõ-jelölt” székébe kerül, aki pedig a legtöbb pluszpontot kapta, az választja ki a másik kiesésre esélyest. A kettõ közül a közönségszavazatok „rúgják ki” a hét vesztesét.

Magyar reality

Nem titkoltan nagy reményekkel vág bele mindkét kereskedelmi televízió az õsszel induló (számunk megjelenésekor talán már el is indult) saját valóságshow-jába. Hogy milyen nagy a titkolózás az RTL-es Való világ és a tv2-s Bázis körül, az is mutatja, hogy egyik mûsor producere sem árulta el az elsõ adás idõpontját, ahogyan jó pár más részlet kapcsán is meglehetõsen szûkszavúan fogalmaztak.
Az RTL Klub Való világ címû valóságshow-ja csak nevében egyezik meg a Music Television mintegy tíz évvel ezelõtt debütált The Real World címet viselõ sorozatával, amely a mûfaj úttörõjének tekinthetõ. A Real World – mely még csak egy egyszerûen a bennfentesség érzését adta a nézõnek – bemutatása óta a mûfaj sokat változott, egy sereg új elemmel gazdagodott, melyek nagy része az RTL Való világában is megjelenik. A mûsor azonban, Árpa Attila producer szerint, nem egy már kitalált és több országban kipróbált formátum licensze. Pedig adódhat a kérdés: vajon a magyar RTL miért nem a német testvérénél már óriási karriert befutott Big Brothert vette meg? Árpa Attila cáfolta, hogy ennek anyagi okai lennének, azaz hogy a format megvásárlása egyszerûen túl sokba került volna, ehhez képest pedig a siker túlságosan bizonytalan. A producer egyszerûen unalmasnak találta a Big Brothert, és úgy vélte, Magyarországon sokkal izgalmasabb show épülhetne a már bevált alapötletre. (Merthogy az alapötlet változatlan: 10-20 embert összezárnak, és közös életük minden percét rögzítik a kamerák. A kiszavazások után végül itt is csak egy marad, aki visz mindent: pénzt, autót, lakást.) A magyar változat azonban egy sajátos „vígjátéki” elemmel bõvül, ennél többet azonban Árpa nem árult el a Való világ tartalmáról.

Katonai kiképzõtáborba helyezte valóság-show-ját a tv2, amely szintén saját fejlesztésû produkcióval áll elõ. Noha ebben a mûfajban már nem nagyon lehet feltalálni a spanyolviaszt, fogalmazott a producer, Kereszty Gábor, a Bázis elõdje leginkább az amerikai Fox csatornán futott Bootcamp mûsorban kereshetõ. A Bázis ugyanakkor ízig-vérig magyar, és három hónapi csapatmunka eredményeképpen született valóság-show lesz, a készítõk pedig nem akarnak beleesni a mûvi „amerikanizálás” hibájába (bár a show toborzó célú elõzetesének hangvétele mégis ezt sugallta). A Bázisban is lesznek testet-lelket próbára tevõ feladatok, pszichikai presszió és megaláztatás, a kiképzõk azonban nem fogják tengerészgyalogos-trénerek módjára végigüvöltözni a sorozatot, ígérte a producer. A Bázist irányító parancsnok egyébként húsz éve foglalkozik kiképzéssel, így az általa kidolgozott módszereket csupán össze kellett hangolni a szerkesztõ elképzeléseivel, aki természetesen gondoskodni akar a kellõ számú belsõ összeütközésrõl is. A Honvédelmi Minisztérium által támogatott mûsor húsz szereplõje – akik rendkívül szigorú orvosi és pszichológiai vizsgálaton estek át – szintén nem fogja megúszni a belsõ válságokat, az egymással való szembefordulást. A nyeremény ugyan nem olyan csábító, mint az RTL Klub esetében (10 millió forint), a gyõztes személye viszont egy teljesen új, Kereszty szerint eddig még nem alkalmazott szavazási rendszer végén fog kiderülni.
Zachar Balázs