A héten kezdődött a Nagy fogyás című műsor, amelyben Béres Alexandra és Schobert Norbert versenyeznek abban, hogy 10 hét alatt melyikük tudja eredményesebben lefogyasztani a rájuk bízott embereket.

Néhány észrevétel az első adással kapcsolatosan:

A szereplőket a műsor elején egy roskadásig rakott asztalhoz vezették, és azt mondták nekik, hogy most utoljára annyit esznek, amennyit csak akarnak.
Ezzel kapcsolatban két aggályom van.
Az első, hogy a kövér emberek nem feltétlenül azért kövérek, mert folyamatosan sokat esznek. Az elhízás sokkal inkább a nem megfelelő életmód következménye, amelynek persze részei lehetnek a nagy zabálások is. Ezzel szemben az említett részlet azt sugalmazta, hogy az elhízás oka a nagy zabálásokban keresendő.
A másik aggály, hogy attól, hogy valaki fogyókúrázik, attól még ehet nagyokat. Hiszen nem egy étkezés során hízik az ember sok kilót, hanem a rosszul kialakított életmód által.

Volt egy párbaj is az eheti részben, ami abból állt, hogy egy igen nehéz dzsipet kellett vontatniuk a szereplőknek egy nehéz terepen. Ez láthatólag nagyon nehéz feladat volt, és megalázó helyzetbe hozta a szereplőket. A győztes nyereménye, vagyis sokkal inkább a vesztes büntetése az volt, hogy a rész végén amikor megmérték a szereplők súlyát, illetve, hogy mennyit fogytak, és a vesztes csapatnak egy két kilós szalonnát is magával kellett vinnie a mérlegre. Ez igen megalázó feladat és büntetés volt. Ezek az emberek azért mentek oda, hogy a testsúlyukat normalizálják, és ehhez szakavatott segítséget kapjanak, nem pedig azért, hogy megalázó feladatokat végeztessenek velük Ezen felül a szalonnával mérlegelés is kimondottan megalázó volt a csapatnak. Mindez felveti a kérdést, hogy a műsor most arról szól, hogy hogyan lehet hatékonyan fogyni, vagy pedig arról, hogy hogyan szórakozunk tíz ember szenvedésén. Az a szenvedés, ami a fogyáshoz vezet, tehát ami a szereplők célja, az elfogadható, hiszen önként vállalták, de a megalázó versenyeztetés az már nem. Elég volt megnézi a szereplők arcát, amikor meghallották a feladatot, illetve a feladat alatt és után, egyértelműen ők is megalázónak élték meg a történteket. Sajnos nem merték megtenni, hogy nemet mondanak, pedig ez lett volna az egyetlen elfogadható, és megaláztatások nélküli út.


Mindezeken felül az egész műsorral kapcsolatban kérdéses még az is, hogy a fogyás, amely pár hét alatt történik meg, mennyiben jár együtt valódi, tartós eredményekkel? Az egyik szereplő például egy hét alatt 12 kg-ot fogyott, amely igen sok. A kérdés az, hogy a 10 hét elmúltával ezek az emberek meg tudják-e tartani a súlyukat. Az igazi változás nem az, ami hirtelen és látványos, hiszen akkor hasonló, sőt hatékonyabb megoldás lenne a zsírleszívás. A megoldás az, hogy sikerül-e kialakítani egy valódi életmódváltozást, egy olyan egészségtudatos életmódot, amely a normál napirend mellett is a fogyást, vagy az elért testsúly megtartását eredményezi. Ez nyilván nem fog kiderülni 10 hét alatt, ez akkor derülne ki, ha 1-2 évvel később megnéznék a személyeket, hogy mennyire sikerült fogyniuk, illetve megtartaniuk a testsúlyukat. Természetesen ez már nem a trénerről szólna, illetve nem csak róla, hanem hogy a személy mit akart és tudott megtenni.

Az alapvetően jó, hogy a műsor felhívja a figyelmet arra, hogy kell és lehet tenni az elhízás ellen.
Jó, és fontos, amit Béres Alexandrától hallhattunk, hogy igen lényeges az, hogy megfelelővé váljon az önmagunkhoz való viszony. Ez legalább annyit számít a fogyás és testsúly megtartás szempontjából, mint a megfelelő mozgás és a kalóriabevitel csökkentése. Úgy tűnt, hogy hosszasan beszélgetett erről velük a műsor elején, kár hogy nem láthattunk, hallhattunk ebből többet a műsorban.

A trénerek pedig a megszokott stílusukat és módszerüket hozzák, Béres Alexandra gyengéd, megértő, támogató, Norbi pedig katonás, pörgős.